Van, aki azt hiszi, csak egy szűk elit bolondériája és csak gúnyosan nevet rajta, van, aki szerint ez semmi más, mint uszítás Brüsszel ellen, és vannak, akik többé, vagy kevésbé támogatják eme ideológia egyes elemeit.
A woke-ról a legtöbbeknek olyan szavak jutnak az eszébe, mint a BLM, kultúrharc, LMBTQ+ propaganda és kvóták, legyen szó politikáról, vagy filmekről. Erre nincs is jobb példa, mint a legújabb hír, miszerint innentől kezdve csak olyan filmek kaphatják a legjobb filmnek járó Oscart, amikben szerepet kapnak az úgynevezett “alul reprezentált kisebbségek.” De kik is ők, és hogyan lehet megérteni eme jelenségek mögötti ideológiát?
A social justice, eltörlés kultúra, a politikai korrektség és a többi szó, ami beugrik az átlag embernek a woke-ról csupán leíró jellegűek, de nem definiálják azt. Az a definíció, ami a legtöbbet segített a számomra, hogy megértsem e jelenség magját Eric Kaufmanntól származik. Így szól: “A woke a történelmileg rassz, nemiség és szexuális identitás alapján elnyomott kisebbségi csoportok szakralizációja.” Szedjük kicsit szét ezt a mondatot, mert nagyon fontos, és tulajdonképpen benne van minden, amit a woke-ról érdemes dióhéjban tudni. Kezdjük az első szóval:
TÖRTÉNELMILEG - A woke a múltba tekint és ahhoz viszonyít mindent, akármennyire is progresszívnak vallja magát - ennél regresszívebb ideológia nem sok van. Ezért történhet meg, hogy múlt századbeli figurákat bírálnak a mai kor szelleme szerint, cenzúráznak és írnak át könyveket, amik korukra reflektálnak, és szuszakolnak bele fekete arisztokratákat a viktoriánus Angliában játszódó kosztümös sorozatokba. Úgy kezelik a rasszizmust, szexizmust és homofóbiát, mintha nem a huszonegyedik században lennénk, ami a legszabadabb társadalom a föld nyugati féltekén. Ugyan kétségkívül még mindig léteznek ezek a kulturális hitványságok, amikkel intellektuálisan meg kell küzdenünk, azt nem állíthatjuk, hogy ne valósult volna meg a jogegyenlőség nők és férfiak, vagy feketék és fehérek között - ám a woke ideológia úgy tesz, mintha még mindig az ötvenes évek Amerikájában élnének.
RASSZ: Mivel ez az ideológia az Egyesült Államokból indult ki, nem csoda, hogy a rassz lett a woke egyik alappillére. Ugyan számos elmélet és magyarázat létezik, miért a színes bőrű-fehér ellentétre fókuszálnak, ebben a vonulatban érhető leginkább tetten a woke marxista felhangja. Eszerint az elnyomó és elnyomott dinamika többé nem a munkások és tőkések között húzódik, hanem a fehérek és színes bőrűek között (talán nem kell ecsetelnem, ki irányába billen a hatalom serpenyője.) Hiába van jogegyenlőség immár feketék és fehérek között, a Kritikai Fajelmélet, mely a woke egyik szentírása kimondja: minden fehér tudatosan vagy tudattalanul rasszista, s ha ezt nem vallja be, az csak rasszizmusának bizonyítéka. Éppen ezért többletjogokat és előnyöket kell biztosítani a színes bőrűeknek, hogy azok behozhassák a történelmi lemaradást. Nem számít sem az illető anyagi háttere, sem az iskolázottságának szintje, csak egy dolog fontos - a pigmentáció.
(Kép a Bridgeton című sorozatból. Forrás: Liam Daniel, Netflix)
SZEXUALITÁS: Ugyan a woke ideológia fókuszálhatna olyan sérülékeny egyénekre, mint a fogyatékossággal élőkre, az egyre elszegényedő társadalmi rétegekre, vagy az oktatásból kiesőkre, nem ezt teszi. Ideológiájuk központjában a szexualitás az egyik önkényesen kiválasztott elem, amire ugyanúgy vonatkoznak a fentebb leírtak. A nem heteronormatív preferenciák szerint élők diszkriminációját nem a klasszikus liberális elvek alapján szemlélik, mi szerint tekintsünk minden polgárra egyenlőként és fogadjunk el egymás másságát, hanem hogy privilegizáljuk és felemeljük ezt a réteget. A gond csak az, hogy a szexualitás és nemiség szorosan összefüggő elemek, éppen ezért ezt a szakralizált csoportot nem érhetjük meg a nemiség definiálása nélkül, ahol mar igencsak ingoványos talajra tévedünk.
NEMISÉG - A legkönnyebben úgy kerülhetsz be a woke buliba heteróként, ha nem-binárisnak vallod magad. Ez azt jelenti, hogy sem a férfi, sem a női kategóriába nem esel, vagy épp egyik nap ebbe, másik nap abba, így aztán azzal kamatyolhatsz, akivel csak akarsz, még akkor is, ha te történetesen pasiként csak a csajokra buksz. Nyugodtan élhetsz heteró párkapcsolatban, amíg az e-mailed alján ott van a they/them (angol többesszámú/semleges nemű névmás). Természetesen az is jó pont, ha a női (she) vagy férfi (he) névmást teszed ki az aláírásod alá, ezzel is jelezve, hogy te betartod a játékszabályokat.
(Pride hónap Londonban. Forrás: Jamie Lorriman)
Talán a nemiség ezen jellege táplálkozik legfőképp a posztmodernizmusból, mi szerint minden relatív és nincsen objektív valóság. Éppen ezért már nem a biológiai nemed számít, hanem az, hogy minek vallod magad. Itt meg kell álljak egy pillanatra, ugyanis a nők lassan kezdenek kiesni ebből a játékból (a férfiak meg eleve bűnlajstromon vannak). Ugyan vannak még női kvóták, és a woke ezen ága is még domináns, ez a leggyengébb láncszem. A nők helyét kezdik inkább átvenni a transznők, akiknek nemváltó műtétre semmi szükségük, hogy nővé váljanak. Sőt! A transz ideológia szerint a nemváltó műtét transzfób, hiszen nem az számít, mi van a lábad között, hanem az, hogy minek vallod magad; hogy mi az identitásod. Éppen ezert horgadt fel számos feminista - az úgy nevezett TERF-ek (Transz Exkluzív Radikális Feminizmus) - akik szerint a nőiség ily mértékű elinflálódása aggasztó jelenség, s mint a kánonból kiéneklők, az ilyen nők már nem kegyeltjei a woke ideológiának.
És különben is, mivel a nők körébe bárki beléphet, ez a csoport már nem is annyira értékes. Hiszen ha egy pénisszel rendelkező személy is lehet nő, mi szükség volna a biológiai nőkre?
IDENTITÁS - Ez az elem a woke ideológia esszenciája, mozgatórugója, kulcsa. De mi is ez? Pszichológiai értelemben az identitás az egyén önképe. Egy egészséges felnőtt életében nagyon fontos szerepet játszik a stabil, ámde rugalmas önkép, mely számtalan összetevőből állhat: neveltetés, foglakozás, hivatás, hobbi, szülőség, vallás, és természetes azok is, amiket a woke felkarol - a nem, szexuális irányultság és rassz.
A probléma akkor kezdődik, amikor valakinek sérül az önképe, válságba kerül az identitása (ilyen példa lehet a kapuzárási pánik.) Egy ember életében számos olyan pillanat van, amikor újra kell alkotnia, vagy módosítania kell az identitását, ám ez csak és kizárólag kapcsolatokon keresztül lehetséges. Kapcsolat a családdal, kollégákkal, barátokkal, ami kihat a saját viszonyulásunkra a világhoz, céljainkhoz, vágyainkhoz, hitrendszerünkhöz. Röviden, a kapcsolat a világ és a személyiségem között az identitás.
Véleményem szerint a woke ideológia azért olyan sikeres identitás politikát kovácsolni ebből a pszichológia folyamatokból, mert civilizációnkból egyre jobban tűnnek el a valódi emberi kapcsolatok, melynek helyét a virtualitás, az atomizáció és az elmagányosodás veszi át, és az ilyen sérülékeny, magányos egyéneket sokkal könnyebb berántani olyan instant ideológiák tárházába, amiket a woke kurzus kínál.
SZAKRALIZÁCIÓ -A woke egy materialista valláspótlék. Megvannak a maga rítusai, mint például a letérdelés, és számos olyan elem, amit a judeo-kereszténységből vett kölcsön. Ilyen az eredendő bűn; a fehérség, a maszkulinitás, a gyarmatosítás, a rabszolgatartás, sőt, maga a kereszténység is, ám azzal ellentétben e bűnökből nincs feloldozás. Hiába korrigálta hibáit a Nyugat, hiába győztek a civil jogi mozgalmak, hiába meneteltünk egy egyre elfogadóbb és toleránsabb társadalom felé, feloldozás nincs. Ezért követelnek pénzbeli kárpótlást a fekete amerikaiaknak, ezért cenzúrázzák Shakespeare-t, ezért vetik meg a “halott, fehér férfiakat”, akik műveikkel, felfedezésekkel, és tudásukkal járultak hozzá a nyugati civilizáció virágzásához. Szentírásaik olyan könyvek, mint a Fehér Törékenység, jelvényeik a színes zászlók, papjaik pedig az esélyegyenlőségért felelős bürokraták, akik tesznek róla, hogy a megfelelő emberek jussanak forrásokhoz. Aki pedig nem hithű katona, azt inkvizítorok módjára eltörlik, hírnevét bemocskolják, munkájától és megélhetésétől megfosztják.
(Amerikai demokraták térdelnek. Forrás: Getty)
Hogy meddig megy meg tovább? Nem tudom. Hogy mi lesz a vége? Nem tudom. Kéltem, hogy sokáig kitart ez az ideológia. Mint minden forradalom, egy idő után ez is fel fogja falni a gyermekeit - az a leszbikus például, aki nem akar egy ágyba bújni egy pénisszel rendelkező transz nővel, az transzfób. Az anyákról, akiknek egyre nehezebb a gyermekvállalás és a munkaerőpiac közötti egyensúlyozás, már ne is beszéljünk, hiszen újabban az anya szó használata is kirekesztő, s mint ilyen, kerülendő. Helyette ajánlatosabb a “szülő személy” (birthing parent) szót használni. Az olyan feketét, aki szót emel a woke ideológia ellen, azzal vádolják, hogy faji áruló és fehér identitása van.
Megállapíthatjuk tehát, hogy ez a három szakralizált csoport csupán eszköz egy új morál felépítésére, melynek képviselői döntenek arról, ki jut munkához, mi megy a hírekben, milyen filmeket gyártunk, mit tanítanak az iskolákban és mik a céges irányelvek. Egy szóval, egy új elit van kialakulóban. Azonban én nem csak tőlük félek. Én a káosztól is félek, amit kreálnak, és a radikális ellen válaszoktól, amit provokálnak. A széthúzástól, a megosztástól és a polgárháborús tendenciáktól. A Mi zajlik itt Nyugaton? című könyvemben azt is leírom, hogy miért.
